17. Sokszor nem látjuk értelmét a dolgainknak. Azt hisszük nincs miértje, ezért küzdünk ellene. Nem akarunk beleesni egy gödörbe, mert félünk, hogy majd nem tudunk kimászni belőle. Pedig ez csak a tudatlantól, az ismeretlentől való félelem, semmi más! Ha utat engednénk az érzelmeinknek, ha szárnyat adnánk nekik, talán repülhetnénk is velük, és minden, de minden megváltozna! Csak rajtunk múlik, meglépjük-e azt a bizonyos lépést, és tudjuk-e majd vállalni a velejáró következményeket. 

SAJÁT

16. Mind erősek vagyunk, csak az erő sokszor nem a fizikai értelmében mutatkozik meg. Az az igazán erős, aki tudja fékezni az indulatait, magában fortyogni, aztán egy higgadt mosollyal lerendezi az egészet.

SAJÁT

15. Van egy szó: bizalom. Ez minden kapcsolat alapja, akár szülő-gyermek, szerelmi, vagy baráti viszonyról legyen szó. A szülő bízik benne, hogy a gyermeke őszinte vele, jó úton halad, hogy jó sorsa van, hogy szereti a sorsát és azt a nevelést, amelyben részesül. A gyerek bízik benne, hogy akármit elmondhat a szüleinek, támaszt, segítséget kap, soha nem hagyják cserben, segítik. A szerelmesek kölcsönösen bíznak abban, hogy a másik hűséges hozzájuk, és hogy legyen akármekkora az akadály együtt le tudják győzni. A barátok bíznak abban, hogy akármilyen probléma merülne fel az életükben, a másiknak elsírhatják a problémáikat, vigasztaló kezeket találnak. Számtalan kapcsolatot fel lehetne sorolni, amelynek a bizalom az alapja. Anélkül egyik sem működik, legfeljebb egy kis ideig, ám ha az ember nem tud miben bízni, továbbáll. 

SAJÁT

14. Meg kell tanulnunk értékelni az apró örömöket. Nem lehetünk önzőek, nem sajátíthatjuk ki a pillanatnyi állapotot, amelyet kapunk. Úgyis tovaszáll. De megtanulhatjuk kihasználni, táplálkozhatunk belőlük, akár tanulságot is nyerhetünk. Semmi sem ismétlődik', azt a percet, amit megéltél, már nem hozza vissza semmi, nem kapsz egy ugyanolyat, ha akkor nem éltél vele, többé már nem is fogsz.

SAJÁT

13. Az érzések sosem véletlenül csöppennek az életünkbe. Olykor csak egy kis foltot hagynak, jönnek-mennek, égig emelnek minket, majd elejtenek és hagynak zuhanni. De mindegyiknek nagy jelentőssége van, mert meghatározzák a lényünket, akivé válunk, amilyen tulajdonságokat megőrzünk magunkban, és amelyeket megváltoztatunk. 

SAJÁT

12. Ha az ember valamit elront, vagy valamit nem kaphat meg, akkor teljesen mindegy, hogy az élete többi részén minden rendben van. Nem számít. Az ember maximalista és ha egyetlenegy aprócska hiba kerül a gépezetbe, az elemészti. Őrlődik, ki szeretné javítani. Csak nagyon kevesen értik meg, hogy nincs makulátlan élet.

SAJÁT

11. Mindenkinek mást jelent a barátság, és a barát. Van, akinek szinte semmit, valakinek mindent. Barátok nélkül el vagyunk veszve! A legszebb dolog ugyanis, amikor valakivel anélkül el tudsz beszélgetni, hogy tanakodnod kéne, mi legyen a következő téma. 

SAJÁT